Bródy Sándor: A nap lovagja epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
A fiatalember fölrezzent, és törte a fejét, hova. Egyszerre eszébe jutott Samu. A jó, buta, a kiállhatatlan Barna Samu.
Leszállt a búoszlató járműről, és egy idegen kiskocsmában hamarosan egy kis étellel megerősítette magát. Aztán gyalog indult Samu fölkeresésére. Ez a Samu padtársa volt odahaza a kisiskolában, vele egy időben került föl Pestre, de útjaik itt hamarosan elváltak. Samu - az újságíró véleménye szerint - elzüllött, és méltatlan lett hozzá, úri iskolatársához. Tizenkét év alatt a legkülönfélébb alakban és hivatalban jelentkezett előtte: most perecet árult a színház előtt, kisvártatva már plakátot ragasztott, és egyszersmind egy nyomdában működött a nyomtatványok hazaszállítása körül. Az újságíró akárhányszor meglepte barátját, amint az az utcán a kiskocsit kezelte. Elpirulva, szégyenkezve, de megállt vele beszélgetni, hogy könyvekből merített jóságát gyakorolhassa rajta. Samu olykor meg is jelent nála, egy inget kért, egy keményített és vasalt úri inget, semmi többet. A kínálkozó úri állás miatt volt erre szüksége, ígérte, hogy visszahozza. Meg is cselekedte egy-két esztendő múltán, amikor egyszerre nagy lázasan lépett be hozzá Samu - már a szerkesztőségbe -, és tudomására hozta, hogy adhat neki ötven forintot kölcsön, ha kell. A pénz eredete nem a legvilágosabb, de a fiatalembernek à tempó jött, mintha csak az ég meghallgatta volna az imáját. Átvette a pénzt, és vidáman volt egészen másnap reggelig, amikor Samu vacogó foggal jelent meg, és visszakérte a pénzt, egyszersmind megmagyarázta eredetét: a gazdájánál, egy búzakereskedőnél, elkezelt egy nagyobb összeget. Délig meg kell lenni, különben!... Összeszedte nagy kínosan, csak az ötven forint hiányzik. Az újságíró haragra lobbant, hogy jósága és demokratasága miatt csaknem bajba juttatták, megszerezte a már elköltött pénzt, Samunak erkölcsi prédikációt tartott, összeszidta, kidobta, de előbb felkérte, ne köszönjön neki többet.
A fiatalember fölrezzent, és törte a fejét, hova. Egyszerre eszébe jutott Samu. A jó, buta, a kiállhatatlan Barna Samu.
Leszállt a búoszlató járműről, és egy idegen kiskocsmában hamarosan egy kis étellel megerősítette magát. Aztán gyalog indult Samu fölkeresésére. Ez a Samu padtársa volt odahaza a kisiskolában, vele egy időben került föl Pestre, de útjaik itt hamarosan elváltak. Samu - az újságíró véleménye szerint - elzüllött, és méltatlan lett hozzá, úri iskolatársához. Tizenkét év alatt a legkülönfélébb alakban és hivatalban jelentkezett előtte: most perecet árult a színház előtt, kisvártatva már plakátot ragasztott, és egyszersmind egy nyomdában működött a nyomtatványok hazaszállítása körül. Az újságíró akárhányszor meglepte barátját, amint az az utcán a kiskocsit kezelte. Elpirulva, szégyenkezve, de megállt vele beszélgetni, hogy könyvekből merített jóságát gyakorolhassa rajta. Samu olykor meg is jelent nála, egy inget kért, egy keményített és vasalt úri inget, semmi többet. A kínálkozó úri állás miatt volt erre szüksége, ígérte, hogy visszahozza. Meg is cselekedte egy-két esztendő múltán, amikor egyszerre nagy lázasan lépett be hozzá Samu - már a szerkesztőségbe -, és tudomására hozta, hogy adhat neki ötven forintot kölcsön, ha kell. A pénz eredete nem a legvilágosabb, de a fiatalembernek à tempó jött, mintha csak az ég meghallgatta volna az imáját. Átvette a pénzt, és vidáman volt egészen másnap reggelig, amikor Samu vacogó foggal jelent meg, és visszakérte a pénzt, egyszersmind megmagyarázta eredetét: a gazdájánál, egy búzakereskedőnél, elkezelt egy nagyobb összeget. Délig meg kell lenni, különben!... Összeszedte nagy kínosan, csak az ötven forint hiányzik. Az újságíró haragra lobbant, hogy jósága és demokratasága miatt csaknem bajba juttatták, megszerezte a már elköltött pénzt, Samunak erkölcsi prédikációt tartott, összeszidta, kidobta, de előbb felkérte, ne köszönjön neki többet.
Hasonló termékek
